Nyolcvankilenc hőse: Szabó Antal

A szárazberki Szabó család szíve minden év karácsonya táján összeszorul: Antika a forradalomban vesztette életét.

Szabó Antal sírja mellett ma már nem rendeznek nagyobb ünnepséget, mint a kilencven utáni években: a forradalom megyebeli hőseire történő emlékezés elsősorban a megyeközpontba összpontosul. A család azonban húsz év elteltével sem csak karácsonyban emlékezik Antikára: ma sincs olyan nap, hogy a fiú, a testvér képe fel ne idéződne a családtagokban.

A falubeliek véleménye megegyezik abban: Szabó Antal szófogadó, jóravaló, csendes fiú volt, aki a légynek sem ártott volna. A sors úgy hozta, hogy katonai szolgálat alatt érte a nyolcvankilences forradalom: Brăilán teljesített szolgálatot, és karácsony másodnapján érte a végzetes - mint később kiderült: véletlen - lövés. Az ügyben lefolytatott későbbi tárgyalások során kiderült: a laktanyával szembeni félig kész tömbházból gyanús zajt hallottak. A felderítőcsapatba Antika önként jelentkezett. Tíz-tizenöt méter megtétele után lövések hangzottak fel: a fiú négy másik társával együtt holtan esett össze. Egy ittas állapotban lévő tisztjük volt az, aki rájuk lőtt a vasbetonelemek közül: őt végül tizenöt évre ítélték.

A Szabó család ereklyeként őrzi, és nem csak ilyenkor olvassa el azt a levelet, amelyet a temetés napján kaptak meg Antikától: a halála előtti napon írta a szívszorító sorokat a fiatalember. Az utolsó sorok mindenkit szíven ütnek még ma is:
„de hátha minél hamarabb vége lesz, és viszontláthatjuk egymást a családdal, és az én kis falumat is nagyon szeretném már látni...Csókolom és üdvözlöm az egész családot és mindenkit. Nagyon, de nagyon vigyázzanak magukra és mindenre. Én is vigyázni fogok, megígérem. Hű, szerető katonafiuk, Antika. Legyenek vidámak. Nem kell elkeseredni, ezt anyunak mondom."

Román katonák az 1989-es forradalom idején